Kandallóépítés előkészítése – 1. Légbevezetés

Légbevezetés fontossága

A mai korszerű nyílászáróknak köszönhetően szinte teljesen légtömör házak épülnek. Sokan azt hiszik, hogy a fa nyílászárók, vagy az ablakokon elhelyezett résszellőzők elegendőek egy kandalló megfelelő levegő utánpótlásához. Sajnos ez tévedés. Egy kályha vagy kandalló óránkét kb. 100-150 m3 levegőt fogyaszt el a tüzelés ideje alatt, miközben egy szellőztetőrendszer 15-60 m3 közötti légszállításra képes helyiségenként, ami egyértelműen kevés, illetve nem is a kályha, hanem a lakók “légellátása” a rendszer feladata.

Független légbevezetés kiépítésével elkerülhető a szén-monoxid képződés, illetve a kéményben, vagy a füstcsőben a koromlerakódás okozta veszélyek. A légbevezetésen át a csak a tűz égésekor áramlik levegő, utána egy szeleppel lezárható, így a külső levegő nem hűti át a kályhát.

Kialakításának módjai

A kandalló külső falon van

Ha a kályha/kandalló közvetlenül érintkezik külső fallal, akkor egyszerű a helyzet, mert a kandalló el fogja takarni a faláttörést, tehát nem feltétlenül kell a aljzatban vagy a kavicságyban elvezetni a légjáratot. Amennyiben nem tudjuk pontosan a szükséges keresztmetszetet, akkor egy 160 mm átmérőjű nyílást kell vágni a falba. A kialakításnál arra kell figyelni, hogy a hó ne tudja betakarni a nyílást, ezért a járószint felett 40 cm magasan ajánlott a faláttörés.

A kandalló nem érintkezik külső fallal

Ha a kályha a nem külső falon van, hanem közfalon vagy a térben áll, a légcsatorna legkönnyebben és hőhídmentesen a ház alapozásakor alakítható ki: egy 160 mm átmérőjű KG csövet (narancssárga szennyvízcső) kell elhelyezni a kavicságyban, amely kifut a ház alól és a ház falától fél méter távolságban felfelé kanyarodik (mint a metrószellőző). Fontos itt is, hogy a külső nyílás a járószinttől min. 40 cm magasan legyen, hogy télen a hó ne takarja be. Érdemes úgy kialakítani a csatornát, hogy kifelé lejtsen, valamint a tisztíthatóságot biztosítani úgy, hogy a kültérből megoldható legyen. Fontos, hogy a cső külső nyílásán ne legyen rovarrács, mert hamar elkoszolódik, legfeljebb egy 1 cm x 1cm-es hálóval érdemes betakarni a rágcsálók bejutása ellen. A légbevezető cső lakótér felőli kiállása a kályha tervezett helyének a közepére kerüljön, a faltól kb. 20 cm-re. A felfelé álló csövet legalább 5 cm-rel a járószint fölé lógassuk túl, hogy a rákötés megoldható legyen. 

Ha már elkészült a ház alapozása, akkor a szerelőbetonon fektetve lehet megoldani a légbevezetést, de hangsúlyozom, ez a szükséglehetőség, nem az ideális. Ha a rétegrend lehetővé teszi a szükséges körkeresztmetszetű légcsatorna elhelyezését, akkor csak arra kell ügyelni, hogy lehetőleg kapjon külön hőszigetelést az esetleges kondenzáció miatt (pl. Kaiflex szigetelés). Amennyiben csak laposcsatorna fér el, akkor arra ügyeljünk, hogy olyat válasszunk, amely legalább 8 cm magas. A pontos keresztmetszetet a kályha tervezőjével kell egyeztetni.

Ha az alapban semmiképpen nem megoldható a légbevezetés kialakítása, akkor kaphat a kályha levegőt a pince, esetleg a garázs felől. Ebben az esetben is ügyelni kell arra, hogy ezek a helyiségek nem lehetnek légtömören zárva.

Padlásról levezetett légbevezetést nem javaslom, sőt, kifejezetten veszélyesnek tartom, annak ellenére, hogy láttam működő megoldásokat. A probléma, hogy egy lakótérben elhelyezett függőleges csövön a levegő felfelé “szeretne” áramlani, vagyis úgy működik, mint egy kémény. 

Légkürtős kémények

Külön ki kell térni a légkürtővel kialakított gyári kéményekre. Ezek a légkürtők szerelőjáratnak, más gépészeticsövek elvezetésére szolgálnak, illetve a lakás kiszellőzésének biztosítására. Tehát nem javasolt innen biztosítani a kandalló légbevezetését, arról nem is beszélve, hogy a légkürtő a kémény köpenyelemekben van elvezetve, ami könnyített betonból készül, vagyis kiváló hőhíd – a lakásunk közepén.

Kereskedők illetve némely gyártó persze ajánlja ezeket a kéményeket, de a felelősségi köröket ez esetben tisztázni kell.